Jules Mazarin bíboros
Jules Mazarin bíboros

A eredeti gyémántcsiszolás megindulása Ludovic Van Berquem (15. század)nevéhez fűződik, aki a szimmetrikusan elrendezett fazettákat először használta. Nagy fellendülés elérkezte a 17. század közepén, amikor Mazarin bíboros Párizsban csiszolóműhelyt létesített.  A róla elnevezett gyémántcsiszolás alak már megközelítette napjaink briliánsformáit. Még tökéletesebb a velencei Vincent Peruzzi által létrehozott briliáns (17. század vége), amelyből a mai ideális alak előfutára.

Vincent Peruzzi gyemántcsiszolás

A briliánscsiszolásnál az anyagveszteség nagyon nagy. A gyémántcsiszoláskor a kidolgozatlan kő súlyának fele, sokszor kétharmada is elvész. Értékesítés szempontjából azonban a veszteség nem nagy, mert a hasításnál, vágásnál leeső kisebb darabok tovább értékesíthetők, csiszolhatók, sőt a legapróbb szilánk és a por is újra felhasználható.

nyers gyémántok
Nyers gyémántok

A gyémántcsiszolás és fényezés azon eljárás, mely során a gyémánt természetes rejtett szépségeit, tüzét, színszórását a legjobban érvényre hozzák. Nagy különbség van a keleti és európai gyémántcsiszolási mód között. Az európaiak arra törekednek, hogy a gyémántcsiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az sokat is veszít súlyából, míg a keleti gyémántcsiszolási mód arra helyezi a fősúlyt, hogy a kő súlyából minél kevesebbet veszítsen.
A drágaköveket leginkább két gyakori módon csiszolják, vagy egybefüggő íves felületet alakítanak ki rajtuk (cabochon) vagy pedig síklapokkal (fazettákkal) látják el. A gyémánt, anyagszerkezetéből adódóan csak fazetták kialakításával munkálható meg. A gyémántcsiszolásnál a kő felszínéből kialakított lapok célja, hogy a kő a ráeső fényt több irányba verjék vissza, vagy a fényt, a kő belsejébe vezessék. A gyémántcsiszolásnál a kő megmunkálása során, a kő saját jellemzőit figyelembe véve alakítják ki a formáját és felületét, ezáltal egyes esetekben eltüntethetőek apróbb hibák (felhők, piké) és a csiszolt kő tisztább lesz, mint csiszolás előtt.

gyemantcsiszolas
Gyémánt csiszoló asztal

A leggyakrabban előforduló gyémántcsiszolási  formák : briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), körte, szívalak.

gyémánt formák alakzatok
Legelterjetebb csiszolt gyémánt formák

Emellett úgynevezett fantázia gyémántcsiszolások is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges jellegzetesség miatt alakítanak ki ilyeneket.
A síklapú gyémántcsiszolás legfontosabb alakja a briliáns. Ennek is többféle formája ismeretes, de lényegében mindegyik ugyanazokból a részekből áll. Az alak az oktaéderből vezethető le, amelynek felső részét erősebben, alsó részét pedig csak egészen kis mértékben vágják le.

A normális briliánsalak részei a következők:

  • felső rész vagy korona (crown)
  • középső rész vagy rundiszt (girdle), a briliáns karimája vagy öve
  • alsó rész vagy pavilon (pavilion)

Az egész alak összesen 58 lapocskából azaz fazettából áll:

  • korona
  • 1 tábla
  • 8 csillagfazetta (star)
  • 8 főfazetta (kite)
  • 16 felső rundisztfazetta

Pavilon:

  • 8 pavilonfazetta
  • 6 alsó rundisztfazetta
  • 1 kalett (a kalett a briliáns hegye, ide egy apró fazetta kerül)

A gyémántcsiszolás: a kiszámított méretarány pontos betartásával készült briliáns az úgynevezett ideális briliáns, amelynek rundisztja kerek s a szokott briliánsformáktól abban is eltér, hogy az alsó lap, a kalett, hiányzik és a rundiszt éles.

briliáns gyémánt alakzat

A normális és optimális briliánsformán kívül még két briliáns létezik. Az egyik az úgynevezett amerikai briliáns, amelyen a táblalap kisebb, a fazetták száma nagyobb, mint a normális és ideális briliánson. Ezt 1919-ben Michael Tolkowsky alkotta meg. A másik, az ugyancsak Amerikából származó az úgynevezett jubileumi briliáns. Ennek egyáltalában nincs táblalapja, a koronát 48 fazetta alkotja, melyek közül nyolc a kő tetején egy csillagot alkot. A jubileumi briliánst a 20. század briliánsának is szokták nevezni, mivel a század elején fedezték fel.

vágott gyémánt
Kettévágott gyémántok

A gyémántcsiszolást Európában a 14. század óta ismerik. Addig a kő egyetlen megmunkálása a természetes kristálylapok fényesítéséből állott. Ilyenforma például a Nagy Károly köpenyének csatjába foglalt úgynevezett csúcsos kő, amely az oktaéder lapjaiból áll. Később már néhány fazetta csiszolásával egész egyszerű formákat alakítottak ki, így a kő felső és alsó részére egy-egy táblalapot és négy-négy fazettát csiszoltak.
A gyémántcsiszolás elkezdése előtt a kedvezőtlen alakú köveket részben hasítás, részben lefűrészeléssel előnyös alakúvá formálják. A briliánsforma kiindulásául a legalkalmasabb az oktaéder s mivel az oktaéder lapok irányában a gyémánt kitűnően hasad, ez az alakhasítással létrehozható. E célból a gyémántcsiszolásnál a kristályt, az erre megtervezett állványra rögzítik s azután a hasadás irányában, – tehát az oktaéder éllel párhuzamosan- egy másik gyémánttal barázdát karcolnak rá. A barázdába ezután éles vésőt vagy kést illesztenek s erre erős kalapácsütést mérnek, erre a kő a kívánt irányban elhasad. Gyémántcsiszolásnál az esetleges felületi hibás részeket is így távolítják el. A hasítással kinyert oktaédert kopje-nak, a természeteset pint-nek nevezik. A hasításnál nagyon figyelnek arra, hogy az értékes anyagból semmi se vesszen el, ezért az egész műveletet ólommal vagy sárgarézzel bélelt szekrény fölött végzik.

gyémánt vágás
Gyémánt vágás

Tegyük fel, ha a gyémántcsiszolásnál a kristály olyan alakzatú, hogy hasítás által nem nyerhető csiszolás céljára a legmegfelelőbben felhasználható alak, vagy ha a kristály kettős és egyáltalán nem hasítható, akkor fűrészeléssel történik a kristály feldarabolása és csiszolásra való előkészítése. A fűrészelésnek nemcsak az az előnye a leköszörüléssel szemben, hogy nagy időmegtakarítást jelent, hanem az is, hogy a lefűrészelt rész egész marad és tovább feldolgozható kisebb briliánsnak. A Gyémántcsiszolásnál  a fűrészelést 5 cm átmérőjű, 0,02-0,07 mm vastag foszforbronz koronggal végzik, amely percenként 5-6000 körülforgást végez. A fűrészelendő gyémántot fémtartóba erősítik, amely két oldalról fogja a követ. Ezt a tartót azután emelőkar végéhez erősítik, úgyhogy a kar súlya a követ a koronghoz nyomja. A korongot olajjal nedvesített gyémántporral kenik. A fűrészelést rendesen kicsit vastagabb koronggal (0,06-0,07 mm) kezdik, amíg barázda nem keletkezik, s azután vékonyabbal folytatják (0,02-0,03 mm). A gyémántcsiszolásnál a gyémánt fűrészelése mindig olyan irányban történik, amelyben nincs hasadás. Mivel a fűrészelés már tisztán mechanikai munka, a gyémántcsiszoló rendesen több fűrészgép munkáját követheti figyelemmel. Egy egy-karátos kő keresztülfűrészelése körülbelül 8-10 óráig tart. Nagyobb kövek átvágása olykor napokat vesz igénybe.

Gyémánt kerekítés
Gyémánt kerekítés

A gyémántcsiszolásnál a hasítás és fűrészelés után következő lépés a kő alakjának nyers kialakítása, elsősorban a csúcsok és élek leköszörülése. Régen ezt a munkát teljesen kézzel végezték, ma már 90%-ban ezt is géppel csinálják. Az eljárás lényege az, hogy két nyélbe erősített gyémántot egymáshoz dörzsölnek, természetesen a lehulló értékes gyémántpor összegyűjtésére szolgáló megfelelő doboz felett. A kézzel való megmunkálásnál ilyenkor már az egyes lapocskák nyers kialakítását is elvégzik.

gyémánt csiszoló asztal
Gyémánt csiszolás

A gyémántcsiszolás folyamata alatt a gyors forgás és erős nyomás következtében a kő és maga az egész tartó erősen felmelegszik. Ilyen felmelegedett állapotban a gyémánt csiszolhatósága nagyobb, de a beolvasztott tartók használatánál előfordulhat az, hogy az ólom-ónöntvény a hő következtében megolvad, és a kő meglazul. Ezt időnként víz segítségével, lehűtéssel akadályozzák meg.